„Mesebeli” hőpajzs
Az új „láthatatlanná tevő köpeny” megkímélheti a berendezéseket az intenzív hőtől. A tanulmány az Optics Express március 26-i kiadásában került bemutatásra.

Az illusztráción állandó, 100°C-os hőforrás érkezik bal oldali irányból. Az elméleti hőpajzson belüli terület (középső kör) hideg marad a környezetéhez képest. (Kép: Sebastien Guenneau / Institut Fresnel, CNRS / AMU)
„Egyszerűen hőköpenybe öltöztethetjük a műholdat,” mondja Sebastien Guenneau szerző, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont és az Aix-Marseille Egyetem munkatársa. Állítása szerint a mindössze 1-2 cm vastag pajzs megvédheti a műholdakat a túlmelegedéstől, amikor újra belépnek a Föld légkörébe.
A legtöbb láthatatlanná tevő köpenyt idáig metaanyagokból készítették, amelyek egy bizonyos tér körül vezetik a fényt, mindent eltakarva a szem elől. Hasonló elven működő köpenyeket terveztek a hanghullámok terjedési pályájának torzítására is.
Az új tanulmányban a korábbiakhoz hasonló ötleteket alkalmaztak a hő térbeli terjedésének elhajlítására. Egy kétdimenziós köpeny esetében a hő döntő részét lehetséges úgy manipulálni, hogy egy 300 mikrométer átmérőjű – pajzzsal borított – területen belül mozogjon körös-körül, ami egy átlagos amőba mérete.
Bár a hő nem záródik el teljesen, csupán a köpennyel borított területre való beáramlása lassul le, de Guenneau szerint vannak olyan potenciális alkalmazások, amikor anyagok túl gyors felhevülését kell megakadályozni.
A hő elleni küzdelem – a számítógépek folyamatos zsugorodásával – egyre nehezebbé válik ventilátorokkal és hűtőbordákkal, mondja Nicholas Fang, az MIT gépészmérnöki professzora. A tanulmány viszont „új lehetőségeket nyit a hő oldalirányú eloszlatására, egységesen minden irányban,” mondja.
Guenneau csapata egy másik elméleti eszközről is ír, ami metaanyagok segítségével irányítja a hőt egy adott régión belül, és ezzel hatékonyabbá teheti a napelemeket is.
Forrás: http://www.sciencenews.org
Püski László
HÍREK
Sikeresen tesztelték a sugárszennyezést mérő rendszert Budapesten.
A Hold legalább 3,56 milliárd évvel ezelőttig rendelkezett a földihez hasonlóan erős mágneses térrel.
Az eddig nem kutatott nanokristályos formájú szilícium modellezésével bizonyítja Gali Ádám és csapata a napelemek fejlesztésnek további határait.






