Borostyánnal a napvédelemért?

A sokunk számára jól ismert borostyán (ne a Borsodi Sörgyár termékére gondoljál kedves olvasóm…) egy évelő, mérgező futónövény, mely inkább az árnyékos, félárnyékos helyeket kedveli, semmint a perzselő napsütést.  Ha a növény a kapaszkodógyökerei segítségével egy falon vagy egy fán a magasba tör, levelei és kúszógyökérzete intenzív ultraibolya-sugárzásnak lehetnek kitéve. Hogy ezt a növény hogyan bírja ki, ennek jártak utána az amerikai Tennessee Egyetemen, Mingjun Zhang vezetésével.

A kutatók tüzetesen megvizsgálták a növényt és a választ a gravitációval dacoló, falon vagy fatörzsön való, ég felé törést lehetővé tevő kapaszkodógyökerekben lelték meg. Az alapos kutatásnak köszönhetően rájöttek, hogy a növény által előállított ragasztóanyagban, olyan nanoméretű szemcsék találhatóak, amelyek négyszer jobban védenek az UV-sugárzástól, mint az erre a célra eddig leggyakrabban alkalmazott fémoxid-részecskék.

Az első emlőskísérleteket el is végezték és megállapították, hogy a bőr jól viseli a borostyánból származó nanorészecskéket, melyek csak nehezen hatolnak be a bőrbe és ráadásul biológiailag könnyen lebomlanak.  A jelenleg használatban lévő napozókrémek általában titándioxidot vagy cinkoxidot tartalmaznak, amely az ultraibolya sugarakat visszaverve akadályozza meg az égési sérülések kialakulását. A nanoméretű fémszemcsék a bőrbe jutva károsak lehetnek, ráadásul használatuk után egy fehér réteget hagynak maguk után, ami néhány felhasználót zavar. A borostyángyökér nanorészecskéi ezzel szemben nem hagynak semmiféle nyomot. Ráadásul nagyon jól tapadnak, így akár egy tengeri csobbanás után is a bőrön maradnak, így nem kell újból fölkenni a krémet.  Ez a környezet számára is kétségtelen előny, hiszen évente több tíz köbméter naptej kerül a Balatonba, károsítva ezzel a természetet.

A Mingjun Zhant tudatosan nyúlt a növény kapaszkodógyökeréhez: a rajtuk található szuperragasztó, az olykor 20-25 méter magasra felfutó növényt is képes megtartani, így érdekes és ígéretes témául szolgál egy kutatáshoz. Ráadásul a tudóscsoport már 2008-ban rájött, hogy a ragasztóanyagban rendkívüli tapadó tulajdonságú nanoméretű részecskék találhatóak. A mostani vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy ezeknek a szemcséknek az átmérői sokkal egységesebbek, mint a fémnanoszemcsék, és rendkívül jó fényelnyelő, valamint fénytörési jellemzőkkel rendelkeznek. Így Zhang szerint nagyon is valószínű, hogy hamarosan tubusokban köszönnek vissza a borostyán nanorészecskéi és ragasztója.

Mingjun Zhang (University of Tennessee, Knoxville) et al.: Nano Letters

Ivicsics Miklós