Mától gázzal megyünk!

Manapság egyre inkább rá vagyunk kényszerítve, hogy elgondolkodjunk azon, mekkora távolságot, milyen időközönként teszünk meg saját járművel. Gyakorlatiasabban kifejezve: menjünk a nagymamához a hétvégén, vagy döntsünk inkább egy kellemes foci mellett, az otthonunkhoz közel.

Amikor azonban az autózás egyik legegyszerűbb, legkiforrottabb, és egyre elterjedtebb alternatíváját emlegetjük, sokan elkeseredett pillantásokat vetnek és azonnal megpróbálnak lebeszélni a gáz használatáról. „A gáz nem biztonságos, fel fogsz robbanni!; Büdös!; Nem megy vele az autó!; Rengeteget eszik és még a motort is tönkreteszi!” – ilyen és ezekhez hasonló kijelentésekkel találja szemben magát az olcsó közlekedésen gondolkodó.

Nos, számos internetes portálon, fórumon utána lehet már olvasni, ki mennyire van megelégedve az autójába épített gázszettel. Sok keresgetéssel és olvasással fel lehet deríteni, melyek a legkedveltebb rendszerek, milyen gyártmányúak, melyikből mennyit értékesítenek a világon. Tapasztalat híján mi is ezt az utat választottuk. Számos szerelőműhely foglalkozik ma Magyarországon az autók kettősüzeművé alakításával, közülük mi – megérzés alapján – két bács megyei műhelyet tartottunk a legalkalmasabbnak. (A fórumozók két műhelyt dicsérnek igazán, a tassi Szappanos Autógázt és a páhi Molnár Autógázt, de minden bizonnyal valamennyi szerviz kifogástalanul képes elvégezni a szükséges munkálatokat.) A hazánkban legelterjedtebb rendszerek az olasz Zavoli és Landi Renzo, valamint a lengyel gyártmányú TechGas. Hozzáértők szerint a rendszer típusa kevésbé, a programozás és szakszerű beszerelés sokkal inkább képes befolyásolni a megfelelő működést.

Hosszas töprengés után a Molnár Autógáz mellett döntöttünk. 2004-es évjáratú 1,4-es Opel Corsát alakíttattunk át, valamennyi költséget figyelembe véve 219.000 Ft-ért. A választott rendszer olasz gyártmányú, Zavoli Alisei N típusú, úgynevezett 4. generációs, szekvenciális gázszett. A gáztartály 40 literes pótkeréktartály, melyet a kutak nyomásszabályozója 80 százalékig enged tölteni cseppfolyós gázzal – lehet nagyobb tartályt választani, de egy kisautó csomagtartójából azok már fájó helyet vonnának el. A legújabb, szekvenciális rendszerekkel a fogyasztás – elméletileg - kb. 5-10 százalékkal növekszik, a teljesítmény pedig ennyivel, vagy ennél alacsonyabb mértékben csökken. Jelenleg egyetlen fogyasztási adatról tudunk beszámolni: az első mért érték 7,37 l/ 100 km volt, vagyis 180 forintos gázár mellett kb. 1350 Ft-ból tettünk meg 100 km-t. (Ez hozzávetőlegesen 1 liter többletet jelent a benzinüzemhez képest, de a szervizben felhívták a figyelmünket arra, hogy a tapasztalatok szerint az első fogyasztási adatok rendre magasabb értéket mutatnak.) Az autó teljesítménye érezhetően nem változott.

Hogy az általunk választott rendszer mennyire felel meg igényeinknek és elvárásainknak, hogyan alakulnak fogyasztási adataink, mennyibe kerül a rendszer karbantartása és milyen esetleges hibák kerülnek előtérbe, arról folyamatosan beszámolunk. Addig is, várjuk a kedves olvasók véleményét, tapasztalatait, hogy a Mérnökbázis olvasói minél nagyobb részletességgel, minél közelebbről megismerhessék a félpénzes, környezetkímélőbb autózás lehetőségét.

Varga Balázs